2011. április 16., 19:00-23:00 óra, 4-6-os vonala - Jelenetek a Táp Színházzal
Indulás: Millenáris, Európa Pont, 19:00
Érkezés és buli: Fogasház
Magyar résztvevő: Garaczi László
Az Európai Irodalom Éjszakája 15 európai kulturális intézet bevonásával jött létre, az EUNIC - az Európai Kulturális Intézetek hálózata - és az Európa Pont szervezésében. A Margó Fesztivállal karöltve újfajta irodalmi élményt szeretne nyújtani; a kortárs európai irodalom különleges helyszíneken, alternatív előadásmódban jelenik meg ezen az estén.
A cél, hogy a szokványos irodalmi programokat kiszakítsuk megszokott közegükből, az érdeklődőket pedig mozgásba hozzuk, és különleges élményben részesítsük.
15 ország, 15 író, 15 műve, 15 különböző helyszínen.
Az este folyamán a résztvevők felfedezhetik Budapest számukra talán ismeretlen arcát, olyan írók műveivel ismerkedhetnek meg, akikről talán még sosem hallottak, mindezt kiemelkedő magyar színművészek előadásában, egy adott könyv részletéhez kapcsolódó helyszínen.
Áprilisban, egyetlen éjszaka erejéig, az európai irodalom Budapestre költözik.
• 2011.03.23. 13:40
Szólj hozzá!
Ki ő?%20bacher%20budapest%20belvaros.JPG)
Ki ő?
.jpg)
Ki ő?
A spanyol költő, drámaíró, festő, zeneszerző és néprajztudós 1898. június 5-én született Andalúziában, és 1936. augusztus 19-én halt meg. Filozófiát, jogot és irodalmat tanult Madridban, itt ismerkedett meg Luis Bunuellel, és Salvador Dalival is. Első darabját, mely a pillangó és a csótány lehetetlen szerelméről szólt, még kinevette a közönség, a második, az 1927-ben bemutatott Mariana Pineda viszont kirobbanó sikert aratott. Költészete is egyre népszerűbb lett, szerelmes dalai, cigányrománcai, balladái mind maradandó értékűek. Az spanyol avantgárd-mozgalom oszlopos tagja volt, sorozatban adta ki versesköteteit, közben színházat szervezett, kiállította festményeit. A húszas évek végétől azonban elhatalmasodott rajta a depresszió, melynek egyik oka nehezen titkolt homoszexualitása volt. Egy ideig New Yorkban élt, a forradalom kitörése előtt azonban visszatért Spanyolországba. Harcolt a fasizmus ellen: Granadába utazott, ahol hiába rejtőzött el, a bevonuló falangisták megtalálták, agyonlőtték, és jelöletlen sírba dobták holttestét. Franco alatt jórészt be volt tiltva, csak az ötvenes években térhetett vissza a köztudatba, mint az egyik legnagyobb szerző. Haláláról Radnóti Miklós versben emlékezett meg. 
1981-ben született Angliában. A Leeds Egyetemen folytatott angol és színháztudományi tanulmányokat, ezt követően Oxfordban, az Exeter Főiskolán tanult, ahol a modernizmusra specializálódott: később a kiadói ágazatban helyezkedett el. Tanult kreatív írást a londoni Goldsmiths Főiskolán, megjelentett rövidebb írásokat, kritikákat és cikkeket. 2010-ben jelent meg The Still Point című debütáló regénye, amely elnyerte a John Llewellyn Rhys-díjat, és jelölték az Orange-díjra is. Jelenleg Nyugat-Londonban él. 
1961. június 8-án született Turkuban, környezetvédelmi aktivista, science fiction regényeket és megtörtént eseményeken alapuló könyveket ír. Kedveli az ökológiai és az apokalipszissel összefüggő témákat, a globalizáció és a fejlődő országok problémái is közelről érintik: dolgozott olyan civil szervezeteknek, mint például a Föld Barátai.
1953. május 4-én született a csehszlovákiai Kolinban. 1969-ben tinédzser fejjel disszidált kommunista hazájából, szüleivel először Ausztriába, majd egy évvel később az Egyesült Államokba, Chicagóba költöztek. A diploma után egy telefonos társaság számítógépes részlegén dolgozott, majd a filmiparban helyezkedett el, és egy másik híres csehszlovák emigráns, Milos Forman filmrendező állandó forgatókönyvírója lett. Később visszatelepült Prágába, és egy filmes iskola tanáraként dolgozott: jelenleg két ország polgára, felváltva él Csehországban és az Egyesült Államokban. Szerzőtársként részt vett Milos Forman 
1978-ban született Aargau kantonban, Brugg városában. Svájci és ausztrál kettős állampolgár. Az érettségit az ausztrál Brisbane-ben szerezte meg, ezután kezdett el angoltanárnak tanulni Angliában. Kairóban dolgozott egy évet, majd gazdasági tudósító volt Zürichben: mostanában ott, és Berlinben él, teljes munkaidőben dolgozik, mint író és műfordító. Amellett, hogy ír, irodalmi írást tanul a Svájci Irodalmi Intézetben, ami a Berni Művészeti Főiskolán, Biel városában található.
A román író 1969-ben született a moldvai Botosaniban. Az egyetemen szociológiát, filozófiát és politológiát tanult, 1995-ben diplomázott le. Tanulmányokat folytatott Franciaországban, Birminghamben, és Perugiában, alakított irodalmi csoportosulást Club 8 címmel, és a Timpul című folyóirat főszerkesztője is volt. Jelenleg Jászvásárban él, ahol az egyetemen szociológiát oktat, valamint a francia Au Sud de l’Est folyóirat szerkesztője. Jelent meg verseskötete, írt kisprózai műveket, számtalan tanulmányt, és regényt is (például A tyúkok paradicsomát), két könyvéből színdarabot csináltak: műveit olasz, német, francia, angol, és magyar nyelvre is lefordították. Számos díjat nyert a Societate Junimea (Ifjúsági Társaság) irodalmi díjától (1993) a Romániai Írószövetség jászvásári tagozatának prózajutalmáig (2005). Legújabb regénye, az 
1950-ben született Algírban. Hat éven át ügyvédként dolgozott, és televíziós sorozatoknak írt forgatókönyveket a nyolcvanas-kilencvenes években. 1986-ban jelent meg rejtélyes hangulatú Száz millióért című regénye, 2009-ben pedig a Javíthatatlan Optimisták Klubja, melyért elnyerte a Középiskolás Diákok Goncourt-díját. Ebben a majdnem 800 oldalas könyvben egy generáció történetét kívánta megírni, aprólékos gondossággal rekonstruálva a hatvanas évek világát, érintve a rock and roll, a hidegháború és az algériai konfliktus kérdésköreit, valamint a tinédzserkor krónikus melankóliáját. A cím egy bisztró hátsó helyiségére utal, mely a regényben a keleti kommunista országokból menekülésre kényszerült értelmiségiek találkozóhelye, mint például Jean-Paul Sartre, vagy Joseph Kessel, és akik minden nyomorúság és baj ellenére rendíthetetlen optimizmustól „szenvednek”. A regény a kritikusok részéről egyöntetűen meleg fogadtatásban részesült, és hatalmas sikert aratott a szélesebb közönség körében is: a Goncourt-díj mellett Guenassia elnyerte a 2010-es Our Time olvasói díjat is.
1896. december 23-án született Palermóban, és 1957. július 23-án Rómában hunyt el. Legfontosabb műve egyetlen regénye, a halála után 1958-ban kiadott 
Bécsben született 1970. május 11-én. Az egyetemen germanisztikát és történelmet tanult, a Profil című bécsi hírmagazin után a Frankfurter Algemeine Zeitung szerkesztőjeként és újságírójaként dolgozott. Első könyve, A Holocaust a bíróság előtt 2000-ben jelent meg: ebben a Holocaust-tagadó David Irving perét foglalta össze. Prágai és berlini tudósítóként is dolgozott, jelenleg szabadúszó, férje Michael Kumpfmüller német író. Első fiktív regénye, a 
A szlovák prózaírói középnemzedék kilencvenes években feltűnt prominens képviselője. 1964. szeptember 16-án született Pozsonyban. Könyvtártudományt hallgatott a pozsonyi Comenius Egyetemen, amely filozófiai tanszékének később tanára lett. Debütáló novelláskötetét 
1970. augusztus 17-én született Tallinban, Észtországban. 1993-ban végzett a Tartui Egyetem újságíró szakán. A fiatal észt írónemzedék egyik legizgalmasabb és legismertebb alakja, rengeteg díjat nyert, szatirikus hangvételű műveit számos nyelvre lefordították, regényeivel, színdarabjaival, gyermekkönyveivel, rajzfilm-forgatókönyveivel belopta magát az olvasók szívébe.