1950-ben született Algírban. Hat éven át ügyvédként dolgozott, és televíziós sorozatoknak írt forgatókönyveket a nyolcvanas-kilencvenes években. 1986-ban jelent meg rejtélyes hangulatú Száz millióért című regénye, 2009-ben pedig a Javíthatatlan Optimisták Klubja, melyért elnyerte a Középiskolás Diákok Goncourt-díját. Ebben a majdnem 800 oldalas könyvben egy generáció történetét kívánta megírni, aprólékos gondossággal rekonstruálva a hatvanas évek világát, érintve a rock and roll, a hidegháború és az algériai konfliktus kérdésköreit, valamint a tinédzserkor krónikus melankóliáját. A cím egy bisztró hátsó helyiségére utal, mely a regényben a keleti kommunista országokból menekülésre kényszerült értelmiségiek találkozóhelye, mint például Jean-Paul Sartre, vagy Joseph Kessel, és akik minden nyomorúság és baj ellenére rendíthetetlen optimizmustól „szenvednek”. A regény a kritikusok részéről egyöntetűen meleg fogadtatásban részesült, és hatalmas sikert aratott a szélesebb közönség körében is: a Goncourt-díj mellett Guenassia elnyerte a 2010-es Our Time olvasói díjat is.
• 2011.03.22. 18:20
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.