A spanyol költő, drámaíró, festő, zeneszerző és néprajztudós 1898. június 5-én született Andalúziában, és 1936. augusztus 19-én halt meg. Filozófiát, jogot és irodalmat tanult Madridban, itt ismerkedett meg Luis Bunuellel, és Salvador Dalival is. Első darabját, mely a pillangó és a csótány lehetetlen szerelméről szólt, még kinevette a közönség, a második, az 1927-ben bemutatott Mariana Pineda viszont kirobbanó sikert aratott. Költészete is egyre népszerűbb lett, szerelmes dalai, cigányrománcai, balladái mind maradandó értékűek. Az spanyol avantgárd-mozgalom oszlopos tagja volt, sorozatban adta ki versesköteteit, közben színházat szervezett, kiállította festményeit. A húszas évek végétől azonban elhatalmasodott rajta a depresszió, melynek egyik oka nehezen titkolt homoszexualitása volt. Egy ideig New Yorkban élt, a forradalom kitörése előtt azonban visszatért Spanyolországba. Harcolt a fasizmus ellen: Granadába utazott, ahol hiába rejtőzött el, a bevonuló falangisták megtalálták, agyonlőtték, és jelöletlen sírba dobták holttestét. Franco alatt jórészt be volt tiltva, csak az ötvenes években térhetett vissza a köztudatba, mint az egyik legnagyobb szerző. Haláláról Radnóti Miklós versben emlékezett meg.
• 2011.03.22. 21:09
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.