1896. december 23-án született Palermóban, és 1957. július 23-án Rómában hunyt el. Legfontosabb műve egyetlen regénye, a halála után 1958-ban kiadott A párduc című családregény volt, melyben dédatyját mutatja be. Egyetlen gyerek volt, miután húga meghalt diftériában: édesanyja erős egyéniségként komoly befolyást gyakorolt magányos, hallgatag fia életére. Szolgált a hadseregben, az elvesztett caporettói csata után egy ideig magyar hadifogolytáborban raboskodott, de sikerült megszöknie. Hadnagyként szerelt le, és visszatért Szicíliába: utazgatott édesanyjával, és folytatta nyelvi tanulmányait. Ebben az időben fogant meg az agyában A párduc ötlete: eredetileg úgy tervezte, hogy egy nap alatt játszódik majd, akárcsak az Ulysses.
1932-ben nősült meg Rigában, felesége, Alexandra Wolff von Stomersee a pszichoanalízis iránt érdeklődő nemesasszony volt. Eleinte Palermóban éltek Lampedusa édesanyjával, de a két nő összeférhetetlensége miatt hamarosan visszatértek Lettországba. 1956-ban fejezte be A párduc-ot, egy évvel később tüdőrákot állapítottak meg nála. Halála után jelent meg A párduc, amelyért posztumusz részesült a rangos Strega-díjban 1959-ben.
• 2011.03.22. 18:20
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.