Lapozz bele a nőbe!

A szülés az egyik legtitokzatosabb, legborzongatóbb élmény, amit anyaként megélni egészen mást jelent, mint mondjuk apaként vagy egyszerűen csak nem nőként. De vajon hogyan játszódik be ez az élmény az irodalmi szövegekbe? A Bölcsőd az című beszélgetés papírforma szerint erre a kérdésre kereste a választ. (Fotósunk sajnos nem ért oda a rendezvényre, ha valaki esetleg készített a helyszínen fotókat, várjuk a margofeszt@gmail.com címre - a szerk.)


Kiss Noémi

A Szatyor bár galériáján vannak matracok, pihe-puha párnák, az ember jól kényelembe helyezheti magát, ha akarja, megtalálhatja a számára legkényelmesebb pozíciót. Én is ezt tettem, nem sokkal a beszélgetés kezdete előtt, akkor azonban még alig hat-nyolc néző várakozott a galérián. Többnyire nők, idősek, akik olyanokat mondtak, hogy manapság az már milyen jó, ha egy könyv ezerötszáz példányban fogy, bezzeg régen mennyivel jobb volt a helyzet. Meg azt is hallottam, hogy sokan még ma is kézzel írják a szövegeiket, ott van például rögtön Esterházy, vagy Tamás Gáspár Miklós, aki ugyancsak kézzel írja a cikkeit, és lám, a szerkesztőségekben írják be neki. Sok mindent megtudhat az ember, ha korábban érkezik valahová.
 
Aztán jött a többi néző is. Szintén nők, fiatalok, szépek, sőt egy fiatal férfi is megjelent, kezében a Magyar Lettre legújabb számával, leült egy hintaszékbe, a szemüvegét igazgatta, én meg arra gondoltam, rajtam kívül legalább még egy néző van, aki nem nő, vagy nem akként viselkedik.
 
Megszólított valaki. Egy fiatal lány volt: leheveredhet-e mellém a matracra, kényelmes-e ott, a párnák között? Igen, kényelmes. És mit keresek egy nőknek szóló rendezvényen, kérdezte. Amire azt mondtam, azért vagyok itt, mert úgy hiszem, ez a rendezvény nem nőknek szól, meg, azért is, mert érdekel.
 
Tóth Krisztina
 
Kiss Noémi egy mesterséges megtermékenyítéses novellát olvasott fel, meghatóan szép szöveg, pontos, érzékletes mondatok, jó történetszövés. Aztán a moderátor, Gyárfás Dorka arról kérdezte, vajon mit jelent neki személy szerint a mesterséges megtermékenyítés, illetve az, hogy a gyermekei nem „ágyban, összedörgölt lábak között” fogantak. Nos, nem jelent semmit. Kitörlődtek az emlékek, valószínűleg nem is fog rá emlékezni később, mondta. Egyébként is, a nők általában nem tudják, hogy mikor fogannak meg, erről többnyire a férfiaknak vannak sejtései. Amire Forgács Zsuzsa, a Kitakart Psyché című antológiasorozat szerkesztője némi feszített indulattal annyit mondott, igenis vannak nők, akik pontosan érzik, mikor fogamzóképesek, merthogy érzik.
 
Tóth Krisztina egy publikálatlan novellával érkezett: leányanyaság, down-kóros gyerek, lemondás a beteg gyerekről, komoly dilemmák, komoly és okos megfogalmazás. Moderátori kérdés: honnan jött ez a történet? Tóth Krisztina azt mondta, onnan jött, hogy kitalálta. Merthogy író. Nagyon helyesen szólt egyébként, mert a hallgatónak, azaz nekem már korábban is az az érzésem támadt, hogy a személyesség és intimitás olyan mélységeit találják meg a beszélgetők, aminek nagyon kevés köze van irodalomhoz, fikcióhoz, a női tapasztalat irodalommá szövéséhez, és sokkal inkább van szó a női szerepfelfogások offenzív demonstrációjához. Mintha az irodalom ebben az esetben csak ürügyül szolgálna holmi vulgárfreudista magánbeszédhez, gondoltam.
 
Radics Viktória egy anya-lánya kapcsolatot tematizáló szöveget olvasott fel, szintén jó, sűrű, poétikus, és elragadó. Az anyjával való ellentmondásos kapcsolatáról beszélt. Meg arról, hogy abban az időben, azaz egy generációval korábban még nem volt ritkaság, hogy a nők abortuszt hajtottak végre, gyakran önmagukon, sőt a módszerről is szólt: „kötőtűvel felszúrtam magamnak”, mire Tóth Krisztina a fejéhez kapott, szörnyűség. Hát tényleg az.
 
Radics Viktória
 
Csakhogy, mondta Radics Viktória, abban az időben a nők gyakran szégyellték a szexualitásukat, és sokszor még a terhességet is szégyellték, mert ha valaki terhes, azt jelentette, hogy nemi életet él. „Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mind egyre nő” – fűzhetném hozzá Petőfi szavaival, de nem teszem, mert változott a korszellem, ma már inkább az ismert női magazinos szlogen az érvényes: "Nőnek lenni jó".
Forgács Zsuzsa a Dzsungel a szívben antológiából olvasott fel, szintén saját szöveget. Anya és lánya, betegség, halál, elválás, ilyenek. Nagyon személyes a szöveg, később a kérdésekre válaszolva kiderült, hogy a történet önéletrajzi vonatkozású.
 

Forgács Zsuzsa
 
Bizony örültem volna, ha valamivel többet hallok az úgynevezett női irodalom keletkeztetési eljárásairól, és valamivel kevesebbet a nőiségről magáról. Ha mást nem, legalább azt jó volna tudni, vannak-e nők is, akik kézzel írják a szövegeiket, vagy ez is a férfi szerzők privilégiuma?
 
Vasárnap a Margón?

15 óra, Godot -  Milyen Margó teste? - Írói dumaszínház (RSVP)
17 óra, PIM - Rájátszás - Dalköltők és költődalnokok estje (RSVP)
19 óra, Műcsarnok - Duna-legendárium (RSVP)

Szerző: Burden • Címkék: szatyor tóth krisztina radics viktória kiss noémi geréb ágnes forgács zsuzsa radics viktóra • 2011.04.17. 12:04

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://margofeszt.blog.hu/api/trackback/id/tr272833249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pillangóutca 2011.04.17. 16:49:19

A nő a testével ír.
Talán ilyesmi volna a következtetés.

pillangóutca 2011.04.17. 16:51:21

Én is ott voltam, nekem átjött, hogy az írást egészen másképpen fogják fel, mint Esterházy Péter. Nem körmölnek körülményeskednek, hebegnek habognak - húsbavágó a mondanivaló. Ott ültem egy szélső párnán, lekötött, jó volt, ez az irodalom - nekem ma.

sámán kajac 2011.04.17. 20:49:05

Ez egy ironikus szöveg szerző nélkül? Csak mert nem találom a szerző nevét, nem merte kiírni? Azért ez egy fesztivál, ki lehet írni. De lehet, hogy ki is van írva, csak én nem találom.

sámán kajac 2011.04.17. 20:57:26

"Mintha az irodalom ebben az esetben csak ürügyül szolgálna holmi vulgárfreudista magánbeszédhez, gondoltam." - ez egy mondatnak látszó értelmetlenség fenti cikk névtelen szerzőjétől...

Ekkora butaságot csak egy pszeudó-vulgárfreudista írhat le, akinek minden vulgárfreudista, amit nem ért, amihez nincs se kanala, se villája, és amiről nincs igazán mondanivlója, mert természetesen a szatyorbeli beszélgetésnek, semmi, de semmi köze nem volt se Freudhoz, se a vulgarizmushoz, bár a cikk névtelen szerzőjének úgy látom annál inkább.

Burden 2011.04.17. 21:29:58

@sámán kajac: "Az ember visszavágyik az anyukájába, csak erről nem nagyon beszélünk." - Pontosan ezt mondta Forgács Zsuzsa. Ha ott voltál, hallhattad.

Burden 2011.04.17. 21:30:38

@sámán kajac: "Az ember visszavágyik az anyukájába, csak erről nem nagyon beszélünk." - Pontosan ezt mondta Forgács Zsuzsa. Ha ott voltál, hallhattad.

sámán kajac 2011.04.17. 22:06:48

@Burden:

És? Nem így van? Végre valaki ír is erről.

Amúgy ennek legfeljebb a Junghoz van köze, ha már egyáltalán. És semmi vulgáris nincs benne. Nem véletlen, hogy Jung egyformán tisztelte a nőket és a művészeket. De azért kiírhattad volna a neved a cikked elejére vagy végére.

Nem tudom, hogy miért gondolja valaki, hogyha összejön négy kiváló szerző, aki nő, akkor azonnal fikázni lehet és kell is őket, és még nyilván pénzt is felnyal a fikázásáért. Ezt a fajta fikázást csak nőkkel szemben szokták elkövetni, mert velük szemben ez megengedhető. Ez a minta.

Ilyen elavult kultúrában élünk, sőt, visszafejlődött kultúrában, ahol ez a menő: fikázni az írókat, akik nők, és a mondanivalójukat, mert a nyugatosok, Ady és társai jóval fejlettebbek, felvilágosultabbak és érettebbek voltak, mint a mai ficsúrok.

Persze, ha férfi ír naplót, vagy memoárt, levelet, az automatikusan nagybetűs irodalom, ha meg nő, akkor az nem irodalom és nem fikció, hanem vulgárizé, és különben is szégyellje magát, hogy azt hiszi irodalmat ír.

És még ez:

"a női szerepfelfogások offenzív demonstrációjához" (van köze a szövegeknek, amiket felolvastak, a cikk szerzője szerint.)

Az offenzív egyébként magyarul támadót jelent. A szerző tehát árulkodó módon rögtön megtámadva érzi magát, mert a nők írtak személyes dolgokról, és nem férfiak, ami ismétlem, automatikusan irodalom, mert férfi írta..

(sorolhatnám a jobbnál jobb férfi szerzőket, akik személyes irodalmat írtak, írnak, de hagyjunk egy kis fejtörést a cikk szerzőjének is.)

Remélem rendesen megfizettek a minden mélységet nélkülöző lufi cikkedért.

Burden 2011.04.17. 22:54:19

@sámán kajac: a blogbejegyzés szerzője nem vitatta a felolvasó szerzők és szövegek kiválóságát, épp ellenkezőleg, minden a felolvasott szövegekre vonatkozó megjegyzése elismerő volt: szép, pontos, okos, komoly és poétikus stb. Ebben iróniát látni dőreség lenne.

Ami viszont a beszélgetés mikéntjét illeti: nem a szövegekről volt szó, azok értelmezéséről, hanem a szövegek ürügyén a nőiségről úgy általában és konkrétan. A szülés, az abortusz, az érintés kultúrája stb. került előtérbe, úgy, hogy a szövegek tulajdonképpen mellőzve voltak. Primer tapasztalatokról volt szó, nem pedig arról, hogy az irodalom miként játssza be ezeket a tapasztalatokat, és hogyan lesz a női tapasztalatból műalkotás.

A blogbejegyzés szerzője egyébként közvetlen módon nem állított olyat magáról, hogy férfi lenne, kikéri magának a feltételezést, és azt, hogy beletuszkolják bármilyen megbélyegző szerepbe.

sámán kajac 2011.04.17. 23:02:49

@Burden:

"Megszólított valaki. Egy fiatal lány volt: leheveredhet-e mellém a matracra, kényelmes-e ott, a párnák között? Igen, kényelmes. És mit keresek egy nőknek szóló rendezvényen, kérdezte. Amire azt mondtam, azért vagyok itt, mert úgy hiszem, ez a rendezvény nem nőknek szól, meg, azért is, mert érdekel."

Elnézést, ebből arra következtettem, hogy a szöveget férfi írta, kénytelen voltam spekulálni, mivel a szerző nem írta ki a nevét, amiből következtethettem volna.

"Primer tapasztalatokról volt szó, nem pedig arról, hogy az irodalom miként játssza be ezeket a tapasztalatokat, és hogyan lesz a női tapasztalatból műalkotás."

Akkor ezt a "hiányosságot" nem a szerzőkön kell leverni, hanem a műsorvezetőn.

Attól mert egy mű személyes élményeken alapszik még nem jelenti azt, hogy nincs magas szintű, nagybetűs irodalomként megírva.
süti beállítások módosítása