Lehetett sejteni, hogy sűrű lesz a beszélgetés, ha Spiró György és Krzysztof Varga leülnek egy asztalhoz, már csak azért is, mert mindketten jól ismerik a másik fél nemzetének sajátosságait. Spiró is írt lengyel témájú történelmi regényt, Varga pedig a Turulpürkölt című kötetében mutatta meg korábban milyen sokat tud a magyar mentalitásról. - Helyszíni beszámoló a Margó Feszt nyitórendezvényéről az Anker Klubból.

A félig magyar származású Krzysztof Varga egy korábbi interjúban beszélt arról, hogy a magyaroknak ma is élő és fontos probléma Trianon, és bár a lengyeleknek is fontos a történelem, közel sincs ekkora hatással a mindennapi életre. Krysztof Varga szerint ez azért van így, mert Magyarországot és Lengyelországot másképp érintette az első világháború: Lengyelország akkor nyerte el függetlenségét, Magyarország viszont elvesztette területe kétharmadát és lakosságának jelentős részét is. A második világháború után Magyarországot megint csak seggbe rúgták, a lengyelek viszont hiába szívták meg, mégiscsak a győztesek oldalán jöttek ki a világégésből. Varga szerint részben ezért lehet, hogy a magyarokkal ellentétben a lengyelek nem dekorálják ki a kocsijukat a régi Lengyelország történelmi térképével, és soha senki nem mondja, hogy vissza kellene szerezni Lemberget vagy éppen Vilniust.

Spirót ebben a vonatkozásban a különbségek érdeklik. Szerinte a lengyelek sokkal jobban tisztelik az államukat, mint a magyarok, bár mindkét állam hajlamos volt megcsalni a lakóit, a magyar állam talán még inkább. Ezen kívül: míg Magyarország veszteségként élte meg a nemzetállam kialakulását (lásd Trianon), addig Lengyelországnak ez egyet jelentett a függetlenséggel. Ami a mentalitásbeli különbségeket illeti: a lengyelek képesek voltak fegyverrel szembeszállni a nácikkal, a magyarok között „két kezünkön meg lehet számolni” ki tette ezt meg. Miközben a lengyelek képesek és hajlamosak az aktív ellenállásra, addig a magyarok valamiért a passzív rezisztenciára rendezkedtek be.

Krzysztof Varga ezzel részben csakugyan egyetért: a lengyelek hamar lázba jönnek, a magyarok meg csak tűrnek, tűrnek, aztán persze, ha nincs más választás, mégiscsak felbolydulnak, ahogy azt 1956-ban és 2006-ban is megtették. De vajon miért van ez így? Miért kevésbé forradalmi a magyar? Talán a gulyáskommunizmusban szerzett Trabant vagy hétvégi telek miatt? Spiró szerint aligha, hiszen a hétvégi üdülőtelkeket és Trabantokat nem ajándékba kapták a magyarok a Kádár-éra idején, hanem bizony keményen megdolgoztak érte. Magyarországon valóban nem volt a szocializmusban a Szolidaritáshoz hasonló mozgalom, de ez egyébként is lengyel sajátosság Spiró szerint, hiszen például a szlovákoknál sem volt ilyen és a máshol sem. Ami viszont a huszadik századi forradalmakat illeti, szerinte ezek tipikusan tizenkilencedik századi jelenség mind a két országban. Aminek ahhoz van köze, hogy Lengyelország és Magyarország - még ma sem tudott teljesen leszámolni a feudális hagyományaival. A polgárosodás nem ment végbe, és ebben a tekintetben Lengyelország is visszafordult az utóbbi időben.

Krzysztof Varga szerint a másik jelentős különbség a két nemzet között a mobilitásban keresendő. A magyarokban kevesebb hajlandóság van, hogy elhagyják az országot, és külföldön keressék a boldogulást. A lengyelek ezzel szemben a határok megnyitása után tömegével indultak Nyugat felé. Spiró szerint a helyzet az, hogy azok, akik elhagyják Magyarországot, afféle minőségi emigrációt képeznek, a külföldre távozók nagy részének konvertibilis szakmája van: orvos, informatikus, értelmiségi. Spiró szerint azonban a válság hatására észlelhető az emigrációs tendencia visszafordulása. A magyar mobilitás alacsony szintjének egyébként szerinte az egyik oka, hogy a rendszerváltás után az állami lakásokat eladták a lakóknak, és egy saját tulajdonú lakást bizony nehezebb otthagyni, mint egy bérleményt.

Krysztof Varga utalt a magyar miniszterelnök Bécs-Moszkva-Brüsszel-ellenes, nemrégiben tett kijelentésére is, mondván a lengyel miniszterelnök aligha mondana ilyet. Ugyanakkor hozzátette, véletlenül sem akar a magyarok kritikusaként feltűnni, hiszen a magyar emberek számára sokkal kedvesebbek, mint a lengyelek. Míg Varsóban az életéért küzd, ha át kell kelnie az úton, Budapesten már messziről fékeznek az autóvezetők, és engedik áthaladni a gyalogosokat. Az élelmiszerboltban pedig csupa mosolygós eladónővel találkozik Budapesten, míg Varsóban a bolti eladók is bunkók.

Ha két író beszélget, óhatatlanul szóba kerülnek irodalmi kérdések is. Jelen esetben az, hogy van-e kelet-európai irodalom, illetve mennyire olvassák egymás irodalmát a kelet-európai nemzetek. Krzysztof Varga azt mondja, a lengyelek többnyire azt olvassák a kelet-európaiból, amit lefordítottak a nyelvükre, ilyen viszont nem sok van, így aligha tudnak komplex képet alkotni róla. A lengyelek leginkább az oroszokat olvassák, Szorokint és Pelevint, de szlovák, román és bolgár irodalmat jóval kevesebbet. Spiró szerint ez részben azért van, mert a lengyelek a saját irodalmukat az európai irodalmak közé sorolják, a többi kelet-európai irodalmat viszont kevéssé.

(Szerző: Kassai Zsigmond)

Pénteken a Margó Fesztiválon:

18 óra, Kossuth Klub - Határeset, elfogadom: Fiatal költők és verseik (RSVP)
19 óra, Fogasház - Az irodalom margóján (RSVP)
19.30, Thália Színház - Rokonok: Irodalmi családi vállalkozások (RSVP)
21 óra, Szikra - Alatta ZOMBI, Felette ZOMBI (RSVP)

Szerző: verespalne • Címkék: spiró györgy krzysztof varga anker krysztof varga • 2011.04.15. 10:00